hirtelenjében nagylányom lett...:))))

Tegnap Bogi úgy döntött, hogy este átcuccol az ágyára, mert ő már elég nagykislány ahhoz, hogy külön ágyon aludjon!
Ééééés, mukodni látszik, ma is ott aludt el, és reggel is ott ébredt, és eszébe sem jutott hogy odacuccol fél éjjel hozzánk.
Hogy mire ez a nagy változás nem tudom, de minden esetre egyáltalán nem bánom, sőt, örülök neki hogy nem kellett erre kényszeríteni, ez az ő saját maga kis döntése volt, nem kellett kieszelni semmi trükköt, eldöntötte és ment, remélem így is marad, azt mondta mostmár örökre ott fog aludni a sajáááát ágyán! :))))
Kis cukipofám, tegnap vettem neki szafari mániás gyűjtőalbumot, ismét kezdődik a matrica őőőőrület, tavaly is a dzsungel mániással már a hajam téptem a matrica csereberék miatt, de végülis betelt a könyv, meglett mind a 200 mtarica és lett belőle egy gyönyörű állatos könyv, na ezt most megen elkezdjük....jah és ebben vannak lovaaaaak is!!!!!! :)))))
Na és a lényeg, azóta azzal alszik, épp az előbb operáltam ki a feje alól...:D

Jah, ami elmaradt, végülis nem ment a kirándulásra, ment is volna meg nem is, de fél attól hogy mi van ha mégis összehányja magát a buszon. :(
Így végülis arra döntésre jutottunk, hogy akkor most nem megy, de ha lesz legközelebb kirándulás akkor mindenképp fogok venni rá gyógyszert hogy ne hánnyon és ő meg be fogja venni (megígérte...), és akkor nem lesz gázos a buszozás.

Hát mára ennyi.:)

:(((((((((((((((((((

Ma ismét nem épp jól indult a reggelem!

Hogy kerek legyen a történet, és érthető legyen, az előzmények:

Az oviban már hétfő óta ki van írva az ajtóra, hogy 30-án, azaz holnap Bogiék kirándulni mennek busszal!
Nagy az izgalom, készülődés meg minden, pedig nem messzire mennek, a város kül részére Kopáncsra, miattuk várnak a vetéssel a földeken meg minden, szóval mennek traktorokat nézni...:D
A gond abból indult ki, hogy Bogi nem bírja a buszozást, hányni szokott a buszon autóban is, kivéve a vonat, azon semmi baja nincs.
De az utóbbi időben voltunk már párszor Szegeden busszal, semmi gond nem volt, tehát csak akkor van probléma, ha hosszabb távon buszozik, akkor gondolom szétrázza a pici gyomrát és kitaccsol, de autóval is dettó ez a helyzet.
Na és a lényeg -amit így utólag már nagyon nagyon bánok, hogy egyáltalán előhoztam-, mondtam Boginak, hogy minden esetre biztos ami biztos szólni fogok az óvónéninek, hogy mindenképp előre üljön a buszon, ne a végére, mert az nagyon ráz, és nehogy baj legyen.
Na azóta Bogi ezen kattog, hogy vajon hol nem fog rázni a busz.
Ugye nagyon ritkán buszozunk így képtelen megérteni melyik része ez, hiába magyarázom hogy ott ahol a buszsofőr van, ő kalaúzt emleget....hiába nah, a vonat a megszokott tömegközlekedési eszközünk...:D

Nah és a reggelünk....
Viszem oviba a csajt, erre mikor beérünk elkezd pityeregni, hogy ígérjem meg neki, hogy holnap inkább nem is jövünk oviba, mert ő nem akar menni kirándulni!
Merthogy azért nem akar, mert nem fogja tudni hogy a buszon hol nem lesz rázós az ülés.
Na fakkkk, nesze anya, kell neked a szádnak járni folyton meggondolatlanul...:((((
Szóval most úgy jöttem és úgy hagytam ott Bogit, hogy lecsempült szájjal elintegetett, és az van benne, hogy holnap nem megyünk oviba, hiába mondtam neki, hogy ezt majd otthon átbeszéljük, erre is az volt a válasza, hogy -de arra a döntésre jussunk, hogy nem megyek...

Szóval zajlik az élet, kiderül holnapig mire jutunk, minden esetre ma marhára nem sok idő lesz beszélgetni, mert miután délután hazahozom az oviból viszem ovistornára, utána meg már későn van, vacsi pancsi alvás.:(((((

Most légy okos Anya wazge....de csak hogy ne legyen egyszerű az amúgy is bonyolult életünk...:(((((

jesssszzzzz, haladok....

Tegnap az egyik anyuka megjegyezte, hogy mostanság nagyon sokat fogytam!
Én persze bőszen tagadtam, de tényleg érzem hogy fogytam, így reggel ráálltam a mérlegre és lám, tényleg fogytam.
Kemény 5 kg-t! :DDDD
Nem is ez a lényeg, mert ez semmi, hanem az, hogy fogyok.
Persze tudom ez a fogyás egy része az influenzának volt köszönhető, mert enni nem kifejezetten bírtam, sőt amikor mélyponton volt a betegségem semmit nem ettem vagy 2 napon kersztül, na és persze annak, hogy próbálok figyelni mikor mennyit eszek, na meg azóta étvágyam sincs.
Frankón elvagyok vagy délutánig evés nélkül, tuuuudom ez pont gáz, de leszarom, anno gebe időszakomban is így ettem, volt hogy napközben egy-két almán elvoltam, majd délután kis zaba és helló, és 47-52kg között mozogtam.
Jó persze attól még messze állok, de haladgatok szépen, és le fogok fogyni!!!!
Annál is inkább, mert herótom van már attól, hogy bemegyek a turkába, tutijó ruhákat tudnék turkálni, jah, ha jók volnának rám....dagadt emberre meg nincs jó cumó.
Szóval ez a nagy harci helyzet, elszánt vagyok és kitartó, és akkorsem adom fel.
Persze az is beletartozik, hogy mért ne, most jön a buznyák húúúúúsvét, amit annyira iiiimádok, és megyünk Anyukámékhoz, ott meg kajatömkeleg lesz, plusz öcsém élettársa biztos süt egy rakat finomabbnál finomabb sütiket, na annak meg képtelenség ellenállni, ugyanis öcsém élettársa egy 50 éves nőci, és hát nem ma kezdte a süti sütést, nagyon tud.

Más, ma Boglárkám úgy gondolta ott alszik az oviban Hédi barátnőjével, aminek kifejezetten örültem, és remélem a hét többi napjára is megtartja eme jó húzását, ugyanis nagytakarítani szeretnék.
Szombaton jönnek anyósék is, szóval kicsit nagyobb takarítást akartam csinálni mint a porszipi meg felmosi, meg egyébként is, itt a tavasz, az ablakjaim retkek, a függönyök is, a konyháról ne is beszéljünk, ott mindent át kell takarítani, mert ott vmikor tavaly nyáron mostam át a csempéket bútorokat stb., semmi humorom nem volt télen a 10 fokban takarítani, azért én meg ugyan be nem gyújtottam volna a konyhában a fűtést...válság van, spórolunk.
Na és így bőven ráfér az egész lakásra a sikamika, ami hasznos is tud lenni, jó kis fogyikúra testmozgással! :DDD

Hát mára ennyi. :)

szombaton Mártélyon jártunk...

Szombaton igazi kiránduló idő volt, ki is használtuk, átmentünk Mártélyra. Nem bántuk meg, eszméletlen jóidő volt, a táj gyönyörű volt, és véééégre eljutottunk a Tiszához is, ugyanis vezet egy erdei tanösvény, egy kegyetlen hosszú hídféleség egy mocsár felett, amin tavaly nem mertünk végigmenni, mert mikor elindultunk rajta sajna vissza kellett fordulnunk, mert eszméletlen sok vad darazsat láttunk ott repkedni, így nem mertük megkockáztatni a továbbutat, amit nagyon bántunk, de most kárpotóltuk magunkat! Mert most még szerencsére a jóidő ellenére kevésébé ébredezik az erdő, a darazsak egyáltalán nem, szóval szabad volt a pálya számunkra, így sikerült eljutni a Tiszához, nem csak a Holt ágát csodálhattuk meg. :)))

Bogi is kivételesen nagyon élvezte a túrát, mondjuk azért az is hozzátartozik, hogy most nem repkedtek tizessével a bogarak, csupán a pókhálóktól vinnyogott, de az kibírható volt. Eszméletlen energia van a gyerekben ezt ismét bizonyította, ennyi gyaloglás után mikor hazaértünk és jöttünk haza a vonatállomásról képes volt futkározni, mi épp csak vonszoltuk magunkat úgy elfáradtunk, ő bírt még futni... :D

És akkor a képdömping, egy részét én fotóztam, de a nagyrészét Apci, ami miatt most kivételesen dícséretben részesítem, szép képeket készített! :P :)))

a szomjas cshajeeee....:)

az eredei tanösvény.

és a várva várt híd a mocsár felett, amit végigjártunk.

a mocsár

és a Tisza. :)

pecázás a Tiszában... :D

és a Tisza Holt ága, az üdülőpart.

fotózás... :)

Ma délután elmentünk Bogival bicajozni fényképezni.
Körbejártuk a város szélét, fényképeztünk fát füvet kavicsot makkot, bogarat Anyát és Bogit. :)
Bogi eszméletlen mód élvezte a fényképezést, nem is gondoltam hogy ez ilyen jó móka, seperc alatt fényképeztünk 194 fényképet. :D
Persze egy része nem sikerült, mert Bogi úgy fotozott hogy lenyomta majd már fordult is hozzám hogy néééézd anyaaaa, és kb ilyen elmosódott csíkokat fényképezett szerencsétlen gép, hiába nem bírta tartani az íramot a gyerekkel, de ettől függetlenül jó móka volt, és voltak olyan képek is, amiket egész jól fotózott Bogi... :)
És akkor pár kép:

A bogáááár, amit utána futtatott magán Bogi...engem meg a frász kerülgetett, mert rám akarta másztatni. :D

és a retkes körmök, mert minden földkupacba bele kellett ásni hátha van benne valami kincs...no meg a délutáni filctollal színezés nyoma a kezén. :D

És akkor amiket Bogi fényképezett:

No itt nem az én szééép fejem a lényeg, hanem az, hogy Bogi tud embert fényképezni az apjával ellentétben, ugyanis Robi képtelen normális képet csinálni... :D

a makkok.

anya lááába.... :DDD

anya táskááájaaaa... :D

és a kavicsok. :)

semmi kül...

Írok picit, de most nincs semmi apropója, csak úgy vagyok/vagyunk, elvagyunk.

Mostmár szó szerint itt a tavasz, tegnap stefánia szeletet sütöttem, hát valami eszméletlen meleg volt a konyhában tőle, 30 fok körül volt.
Ilyenkor eszembe jut a tavalyi nyár, és elgondolkozok hogy ismét szeretnék e még nyáron itt lakni, és ilyenkor rámtőr a költözhetnék, kertes házba.
Már lehetne a kertbe ültetni virágokat meg ezt azt kis kertecskét művelni, nem csak online a farmeraman...:D
Szóval azt hiszem megint elkezdem nézni a hírdetéseket, hátha most ráakadok vmi faja kis kertes házikóra, amit ki szeretnének adni, és pont Nekünk...háhá...de vicces vagyok. :D
Másrészről meg tök sajnálom ezt a lakást, ilyenkor pl teljesen gazdaságos, a nagyszobában ahol alszunk gyakorlatilag már mióta napközben 20 fok környékén van a hőmérséklet nem megy a konvektor, csak őrlángon ég és mégis 23-25 fok van.Ez azért gázszámlában nem mindegy.Viszont nyáron meg meg fogunk dögleni ismét a 35 fokban....áhhh fene sem tudja eltalálni mi volna a jó, de talán mégis a kertes ház, hiányzik az udvar nagyon.

A héten Bogi csak délig van oviban, úgy döntöttem hogy még nem alszik ott, még mindig folyik picit az orra meg köhécsel, jó volna végre teljesen kilábalni ebből a betegségből.

Reggel egy anyukával beszélgettem, a nagy dilemma, mikor menjenek a gyerkőcök iskolába.
Mert ugye eddig az volt, hogy május 31-ig aki betölti a 6 évet mehet suliba, na ezt most tán meg akarják változtatni, tehát 2013-tól aki augusztus 31-ig tölti a 6-ot az iskolaérett.
Hát gyermekem július elején fogja tölteni, tehát akkor ha ez így lesz, akkor jövő szeptemberben iskolás lesz a csajom, aminek abszolút nem örülnék, én már bele voltam nyugodva hogy 7 évesen fog iskolába menni, és jobbnak is tartottam volna, hát majd kiderül, végülis van még pont egy év ezen agonizálni, hisz mostanság március végén vannak a beíratkozások.
Azért én bízom benne, hogy mégsem fogják 6 évesen iskolába küldeni. :(

elkezdődött a hét...

Végre elkezdődött a hetünk, tegnap Bogát visszavittem a dokinénihez, minden okés vele, ma mehetett oviba, amit bevallom nem is bánok már, nagyon uncsi volt neki már itthon sztem.
Játszottunk sokat, jó sok dvd-t megnézett, de azért az oviban csak jobb neki a kisbarátokkal játszani.
Ma csak délig lesz, ebéd után megyek érte aztán megyünk könyvtárba, lassan lejár a határidőnk visszavinni a könyveket.
A héten valamikor be kell mennem majd a kórházba, Bogi vérvétel eredményéért azt mondta a dokinéni hogy nyomtatassam már ki neki, mert így akkor rá tudna nézni, és nem kellene ismét vérvételre menni, hát majd kiderül mire jutok vele, hogy egyáltalán kinyomtatják e nekem, minden esetre holnap lehet bepróbálkozom.
Nem hinném hogy volna bármi probléma a vérképével, sajna ha mást nem is, de a hulla sápadságot örökölte tőlem, pedig nem vashiányos, én sem voltam az soha, ilyenek vagyunk....zombik... :D

Más egyéb történés nincs, megy a bicajozás ezerrel, egyre ügyesebb, lassan vennem kell a csajszinak sisakot a bicóhoz aztán elkezdjük az együtt bicajozást, fu de várom már hogy végre ne a gyerekülésben kelljen cipelnem a bicajon, hanem ő jöjjön a kis bicóján saját maga mellettem/előtem. :)

levegőzés...

Nos, úgy néz ki végleg a gyógyulás mezejére léptünk Bogi ma már nagyon jól érzi magát, kicsit ki is mentünk sétálni bicajozni az új bringával. :)

Pfff, akartam pár mai képet felrakni ide, de ez a szutyi nem engedi vmiért, nah majd később hátha.

életjel....

Nos, jelentem élünk, a virulunk most elmarad...

Sajna Nekünk is sikerült begyűjteni az influenzát, de valami brutál módon lebetegedtünk.

Kezdtem a sort én múlt hét szerda délután, már mikor délben mentem Bogiért akkor éreztem hogy valami nem okés, de ráfogtam a tavaszi fáradságra, hát nem az volt, estére frankón belázasodtam, és ez így ment péntek estig, 39,5 fokos lázzal vergődtem, fekvés egész nap és haldoklás a köbön, fájt mindenem, a lázam az istenért nem akart 38 alá menni, legfőképpen a térdem fájt a könyököm meg a csípőcsontom, menni alig bírtam.

Na és ezután jött a hab az egész tetejére, péntek este 10 órára Bogi is belázasodott, adtam neki lázcsillapítót, majd szombat hajnalban olyan 4 óra után ismét csuma láz volt, akkor ismét lázcsillapító.
Reggel felkeltünk, 8-kor elkezdtünk felöltözni és indulni az ügyeletre, már akkor lázas volt Bogi, de mivel nem volt itthon csak nurofen így nem adtam neki lázcsillapítót, úgy voltam vele hogy doki után rohanás gyógyszertárba és veszünk más fajta lázcsillapítót is.
Hát ez nem jött be, ugyanis az ügyeleten a már ismert (a mi dokinéninekt szokta helyettesíteni mikor szabin van) öreg dokibácsi volt, akinek úgy remeg a keze hogy írni is alig tud.
Kb 6-7 percig hallgatta Bogi tüdejét, a gyerek már vacogott mert lázas volt, majd előadta a dokibá hogy bal oldalt hall valamit a tüdején.
Na akkor majdnem elkapott a sírás, mert Bogi reggel mikor felkelt nagyon-nagyon köhögött és a melkasát fájlalta bal oldalon.
Dokibá írt beutalót a kórházba a gyerek osztályra.
Írány a kórház a lázas gyerekkel.
Ott odaadtam a papírt a nővérnek, ő leültett minket, hogy nemsoká jön a doktornő, épp vizitel a csecsemőosztályon. Szupi, de mondom majdcsak jön.
Hát nemjött, olyan cirka 1, sőt majd másfél óra várakozás után totál kész voltam, Bogi nagyon lázas volt már, azt néztem ott fog a kezemben meghalni, hiába vagyunk a kórházban, faszkivan.
A szemei ragadoztak le, totál el volt már bágyadva szegényke.
Akkor felvettem és elindultam keresek valakit és csináljonak valamit, na pont jött a nővér, mondom neki, hogy adjon valamit mert nagyon lázas a gyerek.
Adott lázmérőt ami szerintem szar volt, hogy mérjem meg a lázát, és kérdezte hogy mikor kapott lázcsillapítót. Mondtam neki olyan 4 után negyed 5 körül. Fel volt háborodva hogy azóta nem adtam neki? Hát mondom nem, mivel csak egyfajta volt otthon, és azt meg nem számoltam bele hogy még az ügyelet után sem gyógyszertárba megyünk, azt meg pláne nem, hogy a kórházban cirka 1,5 órát fogunk várakozni lázasan.
Nah mindegy végülis nagy nehezen felment a lázmérő 39,5-ig (de tuti hogy sokkal több volt a gyerek láza, éreztem), aztán miután megmértük a lázát utána meg nem lehett lerázni a lázmérőt...magyar eü, egy nyamvadék lázmérőre sem futja...
Ezután megvizsgálta volna a dokinő Bogit, de szegénykém sóhajzotni sem tudott csak pityergett vacogott, így nem is tudta normálisan meghallgatni a tüdejét a dokinéni. Ezután lefektették vettek tőle vért, Bogi összehányta magát, azt sem tudtam hirtelen hogy fordítsam oldalra a fejét meg ne fulladjon, mert közben folyt a vére...
Aztán ki sem vették a tűt a karjából amivel vért vettek, nyomtak be neki egy bazi nagy adag algópirint, amitől egész szépen lement a láza.
Majd elküldtek melkas röntgenre, na még az is jó menet volt.
Ez a kórház olyan mint valami labirintus, pedig voltunk már egyszer ilyen röntgenen, de ismét marha nehezn találtunk oda, plusz még hogy sehol egy lélek sem volt... :(
Majd nagy nehezn találtunk egy csengőt és előjött a nővér, bementünk melkasröntgenre. Bogi ismét pityergett, fél is, meg legutóbb fekve csinálták neki mert az álló végkép nem akart sikerülni, mert tériszonyos a gyerek és egy ilyen bazi nagy lépcsőre kell felállni, egy köpenyt maga elé fogni, a hátát ahhoz a hideg vashoz nyomni, beszívni a levegőt bent tartani stb, szal legutóbb sem sikerült, szerintem most sem, de azért nem csinált másikat a nővér. Jah és én ott álltam Bogi Bogi mellett nekem viszont elfelejtett köpenyt adni...pedig legutóbb mikor voltunk én is kaptam mellényt... :S
Nah mindegy, végülis ezen is túljutottunk, ott még vártunk vagy fél órát mire kész lett a papírunk (fura hogy egy lélek sem volt mégis tovább tartott megcsinálni a papírt mint legutóbb mikor tele volt a váró beteggel...).
Na és ezt visszavittünk a dokinőnek, szerencsére nem volt tüdőgyuladása Boginak, amire én nem tenném rá a nyakam...
Írt fel antibiotikumot Boginak, meg lázcsillapítót, azt 4 óránként váltogatva kellett adnom neki, kataflámot és nurofent.
Na ezután jött a cudar szombat délután és éjszaka, tök örültem hogy ez a két lázcsillapító fu de szupi lesz, hát tévedtem, mindkettőnél várni kellett vagy 1 órát mire elkezdett hatni egyáltalán, de 38 alá egyik sem vitte, tartott 1-1,5 órát aztán ismét elindult a láza felfelé...
Ilyen makacs láza még sosem volt... :(
Aztán vasárnap ebéd után adtam neki lázcsillapítót és úgy nézett ki Bogi meggyógyult, Apa viszont folytatta a sort, ő is belázasodott.

Ma ismét visszalázasodott Bogi, igaz nem durván, csak 38,6 volt a láza és a nurofen kúp szinte azonnal hatott, de hogy miért esett vissza nemtudom, pedig az antibigyót nem hagytuk abba, szedjük ahogy fel van írva.
Bízom benne, hogy ezek voltak az utolsó rúgásai a bacinak, aztán végleg kidöglik, mert baromi uncsi már, hogy nem tudunk sehova se menni, itt a jóidő, és mi meg a 3-dikról az ablak mögül figyeljük... :(

Természetesen a Majsai menésünk ugrott, így nem akarok elindulni a gyerekkel, hisz péntekig szedni kell az antibigyót, de sebaj, húsvétkor megyünk! :)

reggeli sírás.... :(((

Szarul indult a reggelem, Bogi bömbölt az oviban reggel... :(
Plusz még az óvónéni is panaszkodott hozzá... :(((

Beértünk már ott volt Hédi, Bogi nagy szerelme, kisbarátnője.
Levetkőztünk megyünk be a terembe, Bogi egy plüss kutyát vitt, és berakta a szekrényen levő otthoni behozott plüssők közé.
Erre Hédi rászólt Bogira, hogy miért tette be a kutyáját, mert ő is kutyát hozott és játszani akar majd kutyásat.
Na ezt a kis dirigát gyermekem úgy zokon vette Héditől, hogy elkezdett sírni, a könnyei patakokban hullottak, alig tudtam megvígasztalni, úgyhogy ma ebéd után megyek érte.
Aztán jött óvónéni is, és mondta hogy napközben is legalább egyszer ezt csinálja, hogy elkezd sírni és nem tudják belőle kiszedni miért sír.
Mondom neki hogy de most miért sír, hogy zokon vette Hédi rinyáját, és itt nem haragszom Hédire, hisz Bogi dettó tud parancsolgatni elég rendesen.
Erre az óvónő, hogy de nem biztos hogy az lehet a probléma, hanem ő nem tudja mi, mert napközben is csinál ilyent Bogi hogy fogja magát és elkezd sírni ok nélkül.
Ok nélkül sztem soha nem sír, az tény, hogy néha nagyon nehéz belőle kiszedni hogy mi a baja, de ok nélkül én úgy érzem soha nem szokott sírni.
Nah mindegy, kicsit elcseszte a napomat ez a reggel, majd ha hazajön Boga beszélgetünk picit.
Bár tudom hogy hiába beszélgetek vele, mert tudom hogy ok nélkül soha nem sír, ez van, Bogi olyan kis érzékeny lelkü, és mint a reggel is mutatta, Bogi tök örült hogy jött a barátnője (múlt héten beteg volt) és rosszul esett neki, hogy rászólt a Hédi.
Egy kis érzékeny lelkű, de bezzeg mikor ő szól úgy, vagy ő viselkedik úgy, vagy ő parancsolgat az fel sem tünik a kis vacaknak... :D

most akkor fogyjunk?....:D

Nah, a mai nap adtam a kalóriáknak.......:(((
Reggel kimentünk a piacra, és vettünk házi hurkát és kóbászt....finom volt nagyon és méreg drága, persze amit Halason vettünk mikor még ott laktunk egy keceli sráctól hát nah...ez a nyomába sem ért, de olyan régóta fájt már a fogunk hurka kolbira...pláne hogy itt  a mi emeletünkön lakik egy cigó csajszi, az bezzeg minden héten hurka kóóóóbászt süt...na azt nem bírnám, de így kb évente egyszer rákívánunk és adunk a pocakunknak..... :DDD

Végülis hosszas nézgelődés és tanácskozás után, megvettük Boga 16" bicóját, vaterán használtan.
Néztük egyébként hogy a tecskoban épp most akciós a 16-os bicó, asszem 21.900ft-ért, ilyen kis rózsaszín epres bicó, de mivel szívtam már be tacskós bicajjal így azt kihagytuk.
Bicajboltban láttunk egy nagyon tuti kis Gepida rózsaszín bicajt, csupán 27 ezer ft-ért akciósan, arra nagyon fájt a fogam, de addig agyaltunk Robival hogy úgy döntöttünk mégsem lesz új bicó, annak ellenére sem, hogy Anyukám azt mondta kifizeti a felét.
Igazából szerintem nincs értelme kiadni egy új biciklire ennyi pénzt, hisz használja jó esetben 2 évet, aztán lehet megen másikat venni, arra meg tökéletes lesz egy jó állapotban levő használt is, és találtam is a vaterán, Hausert, nagyon faja kis bicó, kiváncsi leszek a csajszi hogy fog tudni rajta cangázni.
Elvileg a jövő héten ide kell hogy érjen, aztán mehet a felavatás, fu de várom. :)

Más egyéb történés nincs, tavaszt érzek nagyon, reggel hogy voltunk piacon vettem 3 szál fréziát és 3 szál jácint-ot, és ma kb 20-szor szagoltam már meg őket...áhhh nem, sztem 50-szer, annyira imádom a fréziát, és az illata, eszméletlen fini. :)