csinosítás...

Hazaértünk, csontig hatoló hideg szél lengedezik -pedig az én csotjaimon bőven van bélés, mégis átfújta...-, szét fagytam.
Gyermekem csillogó szemekkel mesélte, hogy jártak a templomban és belemártották az ujjukat a szent vízbe, és látták a Jézus Krisztus. :)))
Ilyenkor abszolút nem bánom hogy egyházi oviba írattuk, Velem ezt soha nem élte volna át, az fix... :)))

Kicsit kicsinosítottam az oldalam, most tetszik, de biztos vagyok benne még fogom alakítgatni.

Ma még el kell mennünk könyvtárba, tegnap figyelmeztető emilt hogy lassan lejár a határidőnk. Könyvmoly gyermekemnek ismét kihozunk pár mesekönyvet, legyen friss estimesénk. Aztán útba ejtjük a lottózót, esélyt adunk a szerencsénknek, ami mostanság igen csak elkerül minket, de hátha, legyünk optimisták.

Egyébként baromi jó dolog ez a blog, írtó nagy a lelkesedésem -kiváncsi leszek 2-3 hónap múlva is az lesz e...- csak ezzel is ugyanott vagyok ahonnan indultam, megint magamban beszélgetek...mondjuk ez nem meglepő, csak kezdem unni magam... :)

a kezdet...

Nos, úgy döntöttem én is elkezdek blogot írni.
Semmi különös apropója nincs, csupán mindenkinek van má' alapon nekem mé' ne legyen... :)
Egy átlagos kis család vagyunk, én volnék az anyuka, van egy férjem aki egyben a  nagy gyerek a családban, és van egy kislányunk, aki a napokban töltötte a 4,5 évét, most épp oviban van, lassan indulok is érte...