életjel...

Fu megint jó rég írtam, aminek semmi oka nincs, pusztán lusta voltam írni.

Vannak némi történések az életemben/ünkben...:)))

A héten munkahely vadászaton voltam, természetesen nem olyan munkahelyek voltak meghírdetve ahol annyira szeretnék dolgozni, de kell a pénz.
Két varroda is adott fel hírdetést, hogy varrónőket keres, utálok varrodában dolgozni teljesítménybérbe, de ez van sajna.
Tegnap el is mentem az egyikbe, nevet nem írok.
Hát elképedtem, messze is van nagyon hozzánk -ami nem volna probléma, hisz faja bicajom van- és alig találtam oda.
Dolgoztam már varrodában egy párban, de ez, hát ez mindennek nevezhető, csak annak nem.
Kívülröl egy leroggyant épület, kapu tárva nyitva, gazos putris udvar, rögtön az jutott eszembe, a biciklimet hol fogom tárolni hogy el ne lopják?
Ugyanis drága bicórol van szó, és hát nem épp az a akörnyék ami megbízható, tehát a kisebbség arrafelé igencsak fellelhető.
Na mindegy, bementem, 6-14:30-ig van a munkaidő, na az már fájdalmas volt, kb vagy hajnali 4-kor kellett volna kelnem hogy odaérjek 6-ra. :S
Bent sem volt sokkal barátibb a környezet.
Elvileg ma kellett volna mennem próbavarrásra, aludtam rá egyet és úgy döntöttem én ezt kihagyom. :(
Mivel volt egy másik hírdetés is, úgy gondoltam inkább oda jeletkezem, ez Robi munkahelyével van egy udvarban, közelebb is van sokkal, sokkal barátibb a környezet is.
Itt 7-től kezdődik a munkaidő, tehát nem kell annyira korán kelnem, viszont ennél is Robinak kell majd Bogit oviba vinni, ami nem lesz piskóta, de majd belerázódnak.
Tehát ma délelőtt elmentem, mégcsak próbavarráson sem kellett részt vennem, fel vagyok véve, jövö héten kezdek melózni.
A szalagvezető egy nagyon kedves nő, örült Nekem nagyon, pont egy ilyen univerzális dolgozót keresett mint én, ugyanis én tudok minden gépen dolgozni.
Elvileg a gomblyukazón és a gombozón fogok dolgozni, meg ki tudja még miket, férfi ingeket gyártanak. :)
Hát ennyi, azért örülök, mégha nem is álmaim munkahelye lesz, de lesz ez a lényeg.

Más egyéb történés nincs.:)

ismét kreatívkodtunk....

Szombaton voltak Anyósomék, miután elmentek nekiálltunk Bogival alkotni.
Esős volt az idő kint, így jobb híjján ez jutott eszembe, de jó elfoglaltság volt.
Bogi óvónénije adott egy kreatív újságot amiben szabásminta is van, tehát nem volt nehéz dolgunk, egyedül a katica bogarak csápjukkal küzdöttem meg, ugyanis azok virág drótból vannak, és nincs semmiféle szerszámom amivel a kis kunkori részt meghajlíthattam volna, de megoldottam, nagyon jópofák lettek.
Kettőt csináltunk belőle, egyet itthonra a bejárati ajtóra egyet meg az oviba.
Mondjuk arra kiváncsi lennék a szomszédok mit szólnak a különböző ajtódíszeinknek, lehet azt gondolják nem vagyunk százasok, senkinek nincs semmi az ajtóján, max ünnepekkor vmi boltban vásárolt giccs, de tojok rá nagyívben, a miénk legalább szép egyedi színes és változatos, nem olyan kopár silány mint mindenkié a lépcsőházban....
Az óvónéni teljesen oda volt meg vissza tőle, így gyártanom kell még jópár katicát meg kis virágot, azokkal akkarja majd feldíszíteni a termet a falakat, így lesz elfoglaltságom...:))))

Fu tegnap olyan beteg voltam mint a fene, gőzöm nincs mi volt ez, de vmi influenza szerű dolog volt, de lázas nem voltam, csak az orrom folyt és fájt minden végtagom és a fejem mint az őrült.
De sikerült gyorsan kikúrálnom magam, vettem be 1000mg-os c-vitamint ittam jó forró csipkebogyi teát, majd lefekvés előtt vettem be abból a gyógyszerból amit felírt a dokker mikor influenzás voltam, mára semmi bajom az orrfolyáson kívűl.
Azért kezdtem parázni, hogy ismét visszaesünk ebbe a fránya influenzába, de talán szerencsére nem.:)

Más egyéb történés nincs, Boga oviban, ott is alszik, nekem meg a dög unalom, böngészem a netet a hírdetéseket hátha akad valami meló, de sehol semmi sajna...:(((

A nagy unalmamban elő kellene kotornom a varrógépem, vagy 6-7 éve nem varrtam, azt sem tudom műkszik e még a gépem, és meg kellene csinálnom a majd egy éve vásárolt függönyöket a lakásba....kb olyan vagyok mint a Pató Pál Úr....:DDDD

Hát mára ennyi, majd holnap lefényképezem az új virágainkat amit az óvónénitől kaptunk, átültettem mindet, eddig úgy fest mind megfogta szépen. :)))

a csend megtörve...:)))

Nos, kis pihenő után folytatódik az uncsi egyhangú hétköznapok.

Szombaton reggel egy picit fájdalmas volt a koránkelés, 5:30-kor keltem, éjfél után feküdtem, tehát nem aludtam magam hülyére, de túléltem.
Félkómásan, ugyanis úgy indult a reggelem, hogy nem bírtam kv-t inni, mert én csak tejjel és cukorral tudom meginni, de mivel a konyhamalac zuram péntek este mindent elpusztított a hűtőből "hogy ne romoljon meg semmi" jelszóval, a gondosan félrakott korty tejemet a reggeli kv-ba is megitta, áhhh alig dühöngtem...:D
Na mindegy, szóval ettől függetlenül is kényelmesen elkészültünk és kiértünk a vonathoz (talán életünkben előszőr rohanás kapokdás futás nélkül) és elindultunk Majsára.
Azzal a vonattal mentünk ami Szentes felé megy Csongrádon át Félegyházára, azon nem kell átszállni sehol, na pont ez volt a gond, az a 1,5 óra folyamatos vonatozás elég hosszú volt, még Bogi is unta nagyon.
Anyámék nagyon örültek hogy végre ott vagyunk, fu nem győztek unokázni meg könnyesre röhögni a szemüket az unokájuk beszólásain.
Úgy különösebb programunk nem volt, szombat délután szupi idő volt, így a lakásból kiszabadulva kiélveztük a kertes házat, sétáltunk labdáztunk, Bogi előkerítette a kinőtt 3-as motorját, szóval el voltunk rendesen.
Aztán szombat késő délután jött egy marha nagy vihar felhőszakadással villámlással meg mindennel, csak néztünk, mint a nyári zivatarok olyan volt.
Na ez a vihar meg is hozta a hideget sajna.
Vasárnap délután elmentünk tesómékhoz.
Ott voltak tesóm élettársának a fiáék, azoknak van két fiuk, a Bence és a Bálint, Bogi kivételesen jól eljátszott velük, pedig fiúúúúk voltak, ő utálja a fiúkat....:D
Én addig öcsém élettársával beszélgettem....illetve úgy jobban hangzik, hallgattam az Ica panaszát...csak a szokásos hogy itt fáj ott fáj, így 50 felett már kell neki a szemüveg mert nem lát jól, fu de rossz nekik mert alig jönnek ki a pénzükből és még sorolhatnám....mintha másnak jobb volna, de mindegy.
Ilyenkor azért mindig ledöbbenek, tesóm 33 éves a bige meg 50...bakker az öcsémnek unokái vannak, nagyon duuuuurva...mégha nem az övéik is.
De hát ez van, az  Ő élete, ha neki anyára van szüksége az anyja helyett, mert kb amiket mesélt az Ica azt vettem ki, ezek úgy élnek, úgy osztja a tesómat a nő mintha a fia lenne, nagyon durva.:(
Túl sokáig nem kellett hallgatnom a kedves sógornőmet, mert Boglárkámat elkapta a durci, ugyanis labdáztak a fiúkkal és begurult a labda az asztal alá -folyton begurult- és Bogi ahogy bemászott utána mikor kifelé jött picit hamarabb állt fel a kelleténél és frankón lefejelte az asztal szélét.
Na erre elkezdett piyteregni, szólni nem szólhatott hozzá senki, azt mondta inkább menjünk haza a mamához, mert itt mindenki kinevette.
Hát ez van, érzékeny durci leányom gyorsan véget vetett a rokonyozásnak, amit most kivételesen annyira nem is bántam, így is hallgattam vagy 1,5 órán át az Icát....:D
Hétfőn felöltöztünk vártuk a locsolkódokat, hál istennek kezd mindenki leszokni róla, így csak az öcsém jött a "fiával meg az unokáival"....ennyitől is sikerült bűzleni rendesen....:D
Hát ennyi volt a nagy húsvétolás, elég is volt belőle.
Mondjuk Majsán még szivesen maradtam volna pár napot, de igazából túl sok értelme úgysem lett volna, ott is hideg van.
Hazafelé nem arra mentünk vonattal amerről jöttünk, hanem Szeged felé, hát így sokkal jobb volt, igaz itt át kellett szállni Félegyházán és Szegeden is, de így megtört a 2 órás út, és fel sem tünt hogy hosszú.

Azért jó volt hazajönni, bár ilyenkor pár napon keresztül tiszta depi vagyok, nem tudom miért egyébként, részben mert tudom, hogy Anyukámék ilyenkor ülnek ketten és sirdogálnak hogy megint elmentünk üres lett a ház és nagy a csend, részben meg a fene tudja miért.

Hát ennyi volt, most döglünk a lakásban a 3-dikon, jó volna ha lemehetnénk picit, de semmi humorom a hidegben bohóckodni a sznob játszótéren, a messzibb játszóterekre meg nincs kedvem most menni, meg Bogi bicajának az első kerekét sikerült kiszúratni, kb egy órát bír felpumpálás után, azt is el kellene vinni szerelőhöz, merthát hiába van egy ügyes okos férjem, az bicikligumit nem tud cserélni....:D

irány Majsa...

Most egy pár nap szünet -nem mintha mostanság olyan túl gyakran írtam volna-, holnap reggel a 7:55-ös vonattal megyünk Majsára mamázni húsvétolni meg zabálni....mert miért ne, csakúgy mint minden más ünnep másról sem szól csak a kajáról és a zabálásról....:(
Pedig olyan jól haladok a fogyókúrával, alig eszek valamit egész nap, éhes sem vagyok, enni sincs kedvem, remélem ez Majsán is megmarad, bár attól tartok hogy ott lesz a sok finomság és azon nyomban elmegy minden nincs étvágyam....francba....de mindegy, majdcsak túlélem...:)
Elvileg hétfőn délután jövünk majd valamikor haza, a gyakorlat majd kiderül, mert volt már rá példa hogy előbb kellett hazajönni, mert Bogi beteg lett, de mondjuk akkor még kicsi volt, mostanság már nem igazán fordul elő ilyen.

Akkor Kellemes Húvéti ünnepeket! :)

tavaszi fáradság???

Hát nem tudom mi van Velem ma, de nagyon gatya vagyok, egy rakás dolgom volna, többek közt ablakot is kellene pucolni, de képtelen vagyok bármire, álmos vagyok fáradt vagyok.:((((
Lehet fel kellene valami vitaminnal tuningolnom a szervezetem, mert csak úgy mint gyermekem én sem vagyok egy nagy zöldség és gyümölcs evő.
Bár, igazából mást sem kívánok, semmi ételt, atya ég, ez már a vég volna???? :DDD

Ma Bogi ottalszik az oviban, meg elvileg egész héten, kivéve pénteken, készülünk Majsára, már péntek délután elkezdünk összecsomagolni.
Most azon agyalok, hogy csak venni kellene egy gurulós bőröndöt, mert legutóbb is a vállra akasztható sporttáska egy rakat kaki volt, nehéz is volt vinni semmi nem is fér bele, márpedig 3 napra megyünk vinni kell pár ruhát, és ami a legjobb nem tudni milyen idő lesz, tehát a gyereknek vékonyat is vastagot is....áhhhh van ám bajom....csak hétvége lenne már és mennénk végre, annyira unalmas itt. :(

Tegnap Bogi jó szokásához híven hozta a reggeli nyafogását, de ismét az oviban, hogy ő mégsem akar fotózkodni....merthogy lesz április akárhanyadikán egy olyan, hogy jön az oviba egy fotós, és hoz pár jelmezt, és beöltöztetik a gyereket ami akar lenni és csinálnak róla képet.
Na én ezt megrendeltem, mivel Boga azt mondta hogy szeretné, virágtündér akar majd lenni.
Na tegnap reggel már nem is szerette volna annyira, miután hazahoztam az oviból beszélgettünk, hogy miért nem szeretné, mert hogy ő nem tudja felvenni egyedül a jelmezt....:DDD
Mekkora problémák, szépen elmagyaráztam neki, hogy a fotós néni vagy bácsi, vagy az óvónéni fogja őket biztosan öltöztetni, szerintem még a legügyesebb ovistársa sem tudná egyedül felvenni a jelmezt...:)
Na és erre látszólag lenyugodott, de tudom, sőt érzem, hogy ebben a témában még futunk pár kört....:DDD