Nos, jelentem élünk, a virulunk most elmarad...
Sajna Nekünk is sikerült begyűjteni az influenzát, de valami brutál módon lebetegedtünk.
Kezdtem a sort én múlt hét szerda délután, már mikor délben mentem Bogiért akkor éreztem hogy valami nem okés, de ráfogtam a tavaszi fáradságra, hát nem az volt, estére frankón belázasodtam, és ez így ment péntek estig, 39,5 fokos lázzal vergődtem, fekvés egész nap és haldoklás a köbön, fájt mindenem, a lázam az istenért nem akart 38 alá menni, legfőképpen a térdem fájt a könyököm meg a csípőcsontom, menni alig bírtam.
Na és ezután jött a hab az egész tetejére, péntek este 10 órára Bogi is belázasodott, adtam neki lázcsillapítót, majd szombat hajnalban olyan 4 óra után ismét csuma láz volt, akkor ismét lázcsillapító.
Reggel felkeltünk, 8-kor elkezdtünk felöltözni és indulni az ügyeletre, már akkor lázas volt Bogi, de mivel nem volt itthon csak nurofen így nem adtam neki lázcsillapítót, úgy voltam vele hogy doki után rohanás gyógyszertárba és veszünk más fajta lázcsillapítót is.
Hát ez nem jött be, ugyanis az ügyeleten a már ismert (a mi dokinéninekt szokta helyettesíteni mikor szabin van) öreg dokibácsi volt, akinek úgy remeg a keze hogy írni is alig tud.
Kb 6-7 percig hallgatta Bogi tüdejét, a gyerek már vacogott mert lázas volt, majd előadta a dokibá hogy bal oldalt hall valamit a tüdején.
Na akkor majdnem elkapott a sírás, mert Bogi reggel mikor felkelt nagyon-nagyon köhögött és a melkasát fájlalta bal oldalon.
Dokibá írt beutalót a kórházba a gyerek osztályra.
Írány a kórház a lázas gyerekkel.
Ott odaadtam a papírt a nővérnek, ő leültett minket, hogy nemsoká jön a doktornő, épp vizitel a csecsemőosztályon. Szupi, de mondom majdcsak jön.
Hát nemjött, olyan cirka 1, sőt majd másfél óra várakozás után totál kész voltam, Bogi nagyon lázas volt már, azt néztem ott fog a kezemben meghalni, hiába vagyunk a kórházban, faszkivan.
A szemei ragadoztak le, totál el volt már bágyadva szegényke.
Akkor felvettem és elindultam keresek valakit és csináljonak valamit, na pont jött a nővér, mondom neki, hogy adjon valamit mert nagyon lázas a gyerek.
Adott lázmérőt ami szerintem szar volt, hogy mérjem meg a lázát, és kérdezte hogy mikor kapott lázcsillapítót. Mondtam neki olyan 4 után negyed 5 körül. Fel volt háborodva hogy azóta nem adtam neki? Hát mondom nem, mivel csak egyfajta volt otthon, és azt meg nem számoltam bele hogy még az ügyelet után sem gyógyszertárba megyünk, azt meg pláne nem, hogy a kórházban cirka 1,5 órát fogunk várakozni lázasan.
Nah mindegy végülis nagy nehezen felment a lázmérő 39,5-ig (de tuti hogy sokkal több volt a gyerek láza, éreztem), aztán miután megmértük a lázát utána meg nem lehett lerázni a lázmérőt...magyar eü, egy nyamvadék lázmérőre sem futja...
Ezután megvizsgálta volna a dokinő Bogit, de szegénykém sóhajzotni sem tudott csak pityergett vacogott, így nem is tudta normálisan meghallgatni a tüdejét a dokinéni. Ezután lefektették vettek tőle vért, Bogi összehányta magát, azt sem tudtam hirtelen hogy fordítsam oldalra a fejét meg ne fulladjon, mert közben folyt a vére...
Aztán ki sem vették a tűt a karjából amivel vért vettek, nyomtak be neki egy bazi nagy adag algópirint, amitől egész szépen lement a láza.
Majd elküldtek melkas röntgenre, na még az is jó menet volt.
Ez a kórház olyan mint valami labirintus, pedig voltunk már egyszer ilyen röntgenen, de ismét marha nehezn találtunk oda, plusz még hogy sehol egy lélek sem volt... :(
Majd nagy nehezn találtunk egy csengőt és előjött a nővér, bementünk melkasröntgenre. Bogi ismét pityergett, fél is, meg legutóbb fekve csinálták neki mert az álló végkép nem akart sikerülni, mert tériszonyos a gyerek és egy ilyen bazi nagy lépcsőre kell felállni, egy köpenyt maga elé fogni, a hátát ahhoz a hideg vashoz nyomni, beszívni a levegőt bent tartani stb, szal legutóbb sem sikerült, szerintem most sem, de azért nem csinált másikat a nővér. Jah és én ott álltam Bogi Bogi mellett nekem viszont elfelejtett köpenyt adni...pedig legutóbb mikor voltunk én is kaptam mellényt... :S
Nah mindegy, végülis ezen is túljutottunk, ott még vártunk vagy fél órát mire kész lett a papírunk (fura hogy egy lélek sem volt mégis tovább tartott megcsinálni a papírt mint legutóbb mikor tele volt a váró beteggel...).
Na és ezt visszavittünk a dokinőnek, szerencsére nem volt tüdőgyuladása Boginak, amire én nem tenném rá a nyakam...
Írt fel antibiotikumot Boginak, meg lázcsillapítót, azt 4 óránként váltogatva kellett adnom neki, kataflámot és nurofent.
Na ezután jött a cudar szombat délután és éjszaka, tök örültem hogy ez a két lázcsillapító fu de szupi lesz, hát tévedtem, mindkettőnél várni kellett vagy 1 órát mire elkezdett hatni egyáltalán, de 38 alá egyik sem vitte, tartott 1-1,5 órát aztán ismét elindult a láza felfelé...
Ilyen makacs láza még sosem volt... :(
Aztán vasárnap ebéd után adtam neki lázcsillapítót és úgy nézett ki Bogi meggyógyult, Apa viszont folytatta a sort, ő is belázasodott.
Ma ismét visszalázasodott Bogi, igaz nem durván, csak 38,6 volt a láza és a nurofen kúp szinte azonnal hatott, de hogy miért esett vissza nemtudom, pedig az antibigyót nem hagytuk abba, szedjük ahogy fel van írva.
Bízom benne, hogy ezek voltak az utolsó rúgásai a bacinak, aztán végleg kidöglik, mert baromi uncsi már, hogy nem tudunk sehova se menni, itt a jóidő, és mi meg a 3-dikról az ablak mögül figyeljük... :(
Természetesen a Majsai menésünk ugrott, így nem akarok elindulni a gyerekkel, hisz péntekig szedni kell az antibigyót, de sebaj, húsvétkor megyünk! :)
